Előjáték

oldman — Sun, 12 Aug 2012 13:54:51 GMT

Előjáték

Tudata magába szívta a jelenetet, mely oly csendes volt, oly nyugodt és…normális.

Mindig is ilyen életre vágyott; családra és barátokra – tudta, hogy azok veszik körül, bár csak egyiküket ismerte fel, az édesanyját.

Ennek így kellett lennie. Kedvesség és szeretet, kacagás és békés nyugalom. Pontosan úgy, ahogy mindig is álmodta, amiért mindig is imádkozott. Meleg, hívogató mosolyok. Kellemes csevegés (bár nem hallotta a szavakat), gyengéd vállveregetések.

De leginkább édesanyja boldog mosolya ragyogott; immár nem volt rabszolga. Amikor feléje nézett, ez a boldogság sugárzott, és az, hogy mennyire büszke a fiára, mennyire örömtelivé vált az élete.

Az asszony sugárzó arccal odalépett hozzá, feléje nyúlt, gyengéden megpaskolta az arcát. Mosolya felragyogott, aztán még szélesebb lett.

Túlságosan is.

Egy pillanatig arra gondolt, hogy a túlzott szeretet lépi át a normális határokat, ám a mosoly tovább szélesedett, anyja arca megnyúlt és természetellenesen eltorzult.

Úgy tűnt, mintha lassított felvételen mozogna, valamennyien lelassultak, mintha tagjaik ólommá váltak volna.

Nem, nem ólommá, döbbent rá, és meleg érzései hirtelen felforrósodtak. Olyan volt, mintha a barátai és anyja rideg és merev fémmé váltak volna, mintha megszűntek volna élő és lélegző emberi lények lenni. Rámeredt arra a karikatúraszerű mosolyra, az eltorzult arcra, és meglátta mögötte a fájdalmat, az egyértelmű kínlódást.

Próbált odakiáltani anyjának, megkérdezni, mit tegyen, hogyan segítsen. $CUT$

Az arc még jobban eltorzult, vér csörgött a szemekből. Bőre kristályosan áttetszővé vált, akár az üveg.

Üveg! Üvegből volt! Fény csillogott a fénylő részeken, a vér sebesen csörgött a sima felületen. És az arckifejezése, az a belenyugvó és bocsánatkérő tekintet, a tekintet, mely arról árulkodott, hogy anyja cserbenhagyta őt, és ő is az anyját, éles lándzsahegyként szúrt bele a tehetetlen szemlélő szívébe.

Próbált feléje nyúlni, megpróbálta megmenteni.

Repedések jelentek meg az üvegben. Hallotta a recsegést, ahogy egyre hosszabbak lettek.

Ismét felkiáltott, és kétségbeesetten nyúlt az anyja felé. Belekapaszkodott az Erőbe, és akaratának minden hatalmával, minden energiájával megpróbálta megragadni.

Ám ekkor… az asszony darabokra tört.

A Jedi-padavan hirtelen felült az űrhajókabinban, szemhéja felpattant, izzadság gyöngyözött a homlokán, görcsösen zihált.

Álom. Mindez csak álom volt.

Ezt mondogatta, miközben visszafeküdt priccsére. Mindez csak álom volt. Vagy mégsem?

Végül is néha előre meg szokott látni dolgokat.

– Ansion! – hallatszott mestere jól ismert hangja a hajó előrészéből.

Tudta, hogy ki kell szabadulnia álma hatása alól, a valós eseményekre kell összpontosítani, legújabb küldetésükkel foglalkozni, de ezt könnyebb volt mondani, mint teljesíteni.

Mert maga előtt látta ismét az anyját, ahogy a teste megmerevedik, kristályosodik, majd millió üvegszilánkká robban.

Felnézett, és maga elé képzelte a műszerpultnál ülő mesterét, és nem tudta, szóljon-e álmáról a Jedinek, nem tudta, vajon ő képes lesz-e segíteni. Azonban ez a gondolat szinte azonnal el is enyészett, amint végigfutott elméjén. Mestere, Obi-van Kenobi nem segíthet. Túlságosan belemélyedtek más ügyekbe, a kiképzésébe, kisebb üldetésekbe, mint például ez a határvita, amely miatt ilyen messzire eljöttek a Coruscanttól.

A padavan szeretett volna olyan hamar visszatérni a Coruscantra, amint lehetséges. Segítségre van szüksége, de nem olyasfélére, amilyet Obivantól kaphat.

Beszélnie kell megint Palpatine főkancellárral, hallani megnyugtató szavait. Palpatine jelentős figyelemmel kísérte életét az elmúlt tíz évben, tett róla, hogy beszélhessen vele, valahányszor ő és Obi-van a Coruscanton tartózkodtak.

A padavan most ebben a gondolatban talált megnyugvást ezzel a rettenetes álommal szemben, mely még élénken élt a tudatában. Mert a főkancellár, a Köztársaság bölcs vezére azt jósolta neki, hogy erői soha nem látott magasságba emelkednek majd, s hogy ő hatalmas lesz még a hatalmas Jedik között is.

Talán ez a megoldás. Talán a leghatalmasabb Jedi, a hatalmasok leghatalmasabbika képes lesz egyben tartani a törékeny üveget.

– Ansion – hallatszott ismét a hívás az előrészből. – Anakin, gyere már!...

A teljes e-book pdf formátumban (1,1 MB) itt található:

Star Wars II. - A Klónok Támadása

1. fejezet

oldman — Sun, 05 Aug 2012 23:37:25 GMT

Tatuin.

A felhőtlen kék égen lángoló napok ragyogó, fehér fényben fürösztötték a bolygó sivatagos pusztaságait. A perzselő hő eredményeként vibráló párafelhők emelkedtek fel a homokos síkságról, hogy megtöltsék a hegységek masszív sziklafalait, és a bolygó egyetlen jellegzetességének számító, magányosan emelkedő oszlopok közötti réseket. A monolitok úgy meredtek ki a nedves párafoltok közül, mintha figyelő őrszemek lennének.

Amikor a veszett éhségtől és könyörtelen energiától hajtott versenygondolák bömbölő hajtóművel elszáguldottak, a hőség és a fény is megremegett, és maguk a hegyek is megrázkódni látszottak.

A futam első körét tették. Anakin Skywalker élesen megdőlt a kanyarban, amely a Koldus-kanyon bejáratát jelző kő boltív felé vezetett, kiengedte a gázkart, és gyorsított. Az ék alakú rakéták berobbantak az energiától, a jobb oldali egy parányit keményebben, mint a bal, s ettől Anakin gondolája élesen balra sodródott, csaknem kirepült a kanyarból. Sietve igazított a kormányon, egyenesbe hozta a gépet, még több energiát adott, és átzúgott a boltív alatt. Laza homok csapódott fel a nyomában, és a levegő megtelt kavargó, táncoló szemcsék özönével. Miközben berepesztett a kanyonba, a vezérlőpanelen babrált, és keményen szorította a kormányt.

Minden rettentően gyorsan, pillanatok alatt történt. Egyetlen hiba, egyetlen téves döntés, és máris kiesik a versenyből, s még örülhet, ha élve megússza. Éppen ettől izgalmas. Ez az iszonyatos erő, a sebesség, amelyet az ujjaival irányít, és ahol nincs helye hibának. Két roppant turbina vontat egy törékeny gondolát a homokos, sík terület fölött, körülötte csipkézett szélű sziklák, alatta homályos, összemosódott táj, aztán szívszorító fékezések egy sorozat kacskaringós kanyarban, majd gyorsítás a lehető legnagyobb sebességre. Steelton-kábelek futnak a gondolából a két hajtóműhöz, amelyeket energiakapcsok rögzítenek egymáshoz. Ha a három fődarab bármelyike valami szilárd tárgynak ütközik, az egész szerkezet szétforgácsolódott fém és szertefröccsenő rakéta-üzemanyag poklává változik. Ha valamelyik rész leválik, mindennek vége.

Vigyor terült szét Anakin fiatal arcán, miközben még több üzemanyagot fecskendezett a hajtóműbe.

Előtte egyre szűkült a kanyon, és a homály sűrűsödött. Anakin azt a fénysávot követte, amely visszavezeti a síkságra, és talajközelben maradt, $CUT$ mivel a járat ott volt a legszélesebb. Ha magasabban repülne, könnyen súrolhatná a sziklafalat valamelyik oldalon. Reggával épp ez történt a múlt havi versenyen, és azóta is keresik a darabkáit.

Vele viszont nem fog megtörténni.

Előrenyomta a gázkart, és felsikoltó hajtóművekkel kirobogott a síkságra a kanyon száján át.

Anakin a gondolában ülve, kezét a vezérlőpanelen tartva érezte, amint az energia vibrációja végigkúszik a kábeleken, és betölti őt a zenéjével. Durva készítésű kezeslábasában, versenysisakjával a fején, szemüvegben és kesztyűben annyira szorosan beékelődött az ülésbe, hogy érezte a gondola alján elsüvítő szelet maga alatt. Amikor versenyzett, sosem csupán a versenygondola sofőrje volt; nem csupán még egy főrész. Eggyé vált az egésszel, a gondolával, a hajtóművekkel, és oly módon olvadt össze velük, amit nem igazán tudott megmagyarázni. Minden lendülés, minden kis zökkenés, a merevítések és kötőelemek rándulása meg elmozdulása nyilvánvaló volt számára, s bármely pillanatban képes volt érzékelni, mi történik járgánya széltében-hosszában. Az a saját nyelvén beszélt hozzá, hangok és érzések keverékeként, s bár nem használt szavakat, a fiú mégis tökéletesen értette.

Néha, gondolta ábrándozva, még azelőtt érzékelte, hogy a gép mondott volna valamit.

Narancsszínű, fémes csillanás suhant el a jobbjánál, és Sebulba jól ismert, osztott X formájú hajtóművének lángja lobbant ki előtte, elvéve tőle ezzel a vezető pozíciót, amelyet egy szokatlanul jó rajttal szerzett. Anakin rosszallóan ráncolta a homlokát saját pillanatnyi figyelemkihagyása és a másik pilóta látványa miatt. A nyakigláb, görbe lábú Sebulba lelke ugyanolyan kifacsarodott volt, mint a végtagjai: egy veszélyes ellenfél, aki sok versenyt nyert, és élvezetét lelte mások kudarcában. A dug csupán az elmúlt évben több mint egy tucat karambolt okozott, és a szeme gonosz élvezettel csillogott, valahányszor előadta történeteit a hallgatóságának Mos Espa poros utcáin.

Anakin jól ismerte Sebulbát – és több esze volt annál, hogy összeakaszkodjon vele.

Előretolta a gázkarokat, friss energiát adott a hajtóművekbe, és meglódult. Az nem előny, gondolta, miközben a köztük lévő távolság csökkenését leste, hogy ő ember, vagyis ami sokkal rosszabb, ő az egyetlen humán az egész mezőnyben. A Tatuinon az ügyesség és vakmerőség próbáján, Mos Espa lakosainak legkedveltebb sportágában úgy hitték, többre van szükség bármely emberi ügyességnél és képességnél. Kettőnél több kar, többszörösen ízeit tagok, kocsányszemek, száznyolcvan fokban forduló fejek és szinte csontatlanul hajlékony testek olyan előnyöket biztosítottak más teremtményeknek, amelyekkel egy ember nem mérkőzhetett. A legismertebb pilóták – egy ritka faj legjobbjai – különös felépítésű, bonyolult formájú lények közül kerültek ki, akik kockázatimádata már-már az elmebaj határát súrolta.

Azonban Anakin Skywalker, aki semmiben sem hasonlított ezekre, oly intuitív módon érzett rá a sportja által megkövetelt ügyességre, s oly könnyedén irányította gépét, mintha ezen hiányosságok semmit sem számítanának. Ebből eredően mindenki valamiféle rejtélyt szimatolt körülötte, személye ellenszenvet és növekvő idegességet keltett – legfőképpen Sebulbában.

Az elmúlt hónapban egy másik versenyen a fortélyos dug megpróbálta nekiterelni Anakint egy sziklafalnak. Csupán azért nem járt sikerrel, mivel a fiú érzékelte a mogulé és alulról közeledő ellenfelet, és meglátta azt az illegális fűrészes pengét, amellyel Sebulba el akarta vágni az ő jobb oldali Steelton-kábelét, és hirtelen magasabbra röppent, mielőtt a fűrészél kárt okozhatott volna. Emiatt elvesztette a versenyt, de megmaradt az élete. Még mindig dühöngött amiatt, hogy rákényszerült erre a kompromisszumra.

A versenyzők keresztülsuhantak a Mos Espa szélén emelt aréna ősi szobrai között. Elzúgtak a győztesek diadalíve alatt, az őket éljenző nézőkkel tömött padsorok előtt, el a szerelődroidok, a karbantartó állások és a páholyok mellett, ahonnan a huttok figyelték a küzdelmet elszigetelt pompában a közönséges nézők fölött. A diadalív tetején lévő megfigyelőtoronyból a kétfejű troig, aki a versenyt közvetítette, a nevüket és a pozíciójukat kiabálta a tömegnek. Anakin ismét engedett magának egy futó pillantást az összemosódott alakokra, amelyek olyan gyorsan elmaradtak mögötte, mintha csupán délibábok lettek volna. Anyja, Shmi ott van közöttük, és bizonyára aggódik, mint mindig. Az asszony nem szerette nézni a fiát verseny közben, de otthon ülni sem tudott volna ezalatt. Sohasem mondta, de Anakin úgy gondolta, hogy az anyja úgy hiszi, a puszta jelenlétével elháríthatja a bajokat. Ez idáig bejött. Kétszer ütközött, egy harmadik alkalommal pedig nem tudta befejezni a versenyt, de több mint fél tucat futamot sérülés nélkül úszott meg. És szerette, ha az anyja jelen van. Ez különösfajta önbizalommal töltötte el, ám hogy miért, abba nem igazán szeretett belegondolni.

Mindamellett miféle beleszólásuk lehetne ebbe az egészbe? Versenyzik, mivel jól csinálja, Watto tudja, hogy jó versenyző, és bármit akar tőle, neki meg kell tennie. Egy rabszolgának nincs más választása. És Anakin Skywalker rabszolga volt egész életében.

A Boltív-kanyon derengett fel előtte szélesen és mélyen; egy terjedelmes, sziklás rész, amely a Csipkés Szirt-szurdokba vezet, egy tekervényes járatba, amelyen a versenyzőknek végig kell kígyózniuk, hogy eljussanak a fenti fennsíkra. Még mindig Sebulba vezetett; alacsonyan, szorosan a talaj közelében száguldott, próbálva növelni a közte és üldözője közötti távolságot. Anakin mögött, most már elég közel, három másik versenyző sziluettje rajzolódott ki a horizont előtt. A fiú gyors pillantást vetett hátra, és látta, hogy Mawhonic, Gasgano és Rimkar száguldanak a nyomában furcsa, buborék formájú gondolájukban. Mindhárman egyre közelebb értek. Anakin gázt adott, aztán mégis visszavett a tempóból. Már túl közel vannak a szurdokhoz. Ha túl nagy sebességgel érkezik, könnyen pórul járhat. A reakcióidő a csatornában szinte a nullával egyenlő. Jobb inkább kivárni.

Úgy tűnt, Mawhonic és Gasgano is osztották ezt az álláspontot, szépen besoroltak Anakin mögé, ahogy közeledtek a szikla repedéséhez. Rimkar azonban nem szándékozott várni. Elzúgott Anakin mellett, egytized másodperccel előtte bevágódott a résbe, és eltűnt a sötétben.

Anakin egyenesbe hozta gondoláját, alig valamivel a szurdok sziklás alja fölött suhant, és hagyta, hogy az emlékezete és az ösztönei vigyék végig a kanyargós vágatban. Amikor versenyzett, minden lelassult körülötte, ahelyett hogy felgyorsult volna. Pedig nem ezt lehetett volna várni. Szikla, homok és árnyak suhantak el minták és alakzatok vad összevisszaságában, ám ő mégis rendkívül tisztán látott. Az összes részlet vakító élességgel rajzolódott ki, mintha éppen azokat a részeket világították volna meg, amelyeket a legnehezebb lett volna meglátni. Akár behunyt szemmel is vezethetne, gondolta. Legalább annyira összhangban állt a külvilággal, mint amennyire tudta, hogy hol van.

Sebesen siklott a szurdokban, néha-néha megpillantotta Rimkar hajtóműveinek kilövellő gázait, ahogy vörös színben meg-megvillantak a homályban. Messze, magasan a feje fölött az ég csupán egy ragyogó, kék csíknak tűnt, amely lenyúlik a hegy közepéig. A hegyből tünékeny fénypászmák hatoltak le a szurdokba, méterről méterre gyengülő fényességgel, s mire elérték Anakint és vetélytársait, már épp csak belemélyedtek a sötétségbe. Anakin mégis teljes nyugalomban, magába mélyedten vezette a turbinákhoz erősített gondolát; átadta magát gépe lüktetésének és zümmögésének, meg az őt körülvevő, puha, bársonyos sötétségnek.

Amint kiértek a fényre, Anakin előrenyomta a gázkart, és sebesen meglódult Sebulba után. Mawhonic és Gasgano közvetlenül a nyomában. Elöl Rimkar beérte Sebulbát, és megpróbált elsuhanni mellette. A hórihorgas dug ráhúzta osztott X hajtóműves gépét Rimkar gondolájára, hogy szinte súrolta. Azonban Rimkar gömbölyített kabinja simán és sértetlenül siklott el tőle. Egymás mellett száguldottak a fennsíkon, egyenesen a Metta-szakadék irányába. Anakin megközelítette őket, s elszakadt üldözőitől, Mawhonictól és Gasganótól. Az emberek mindenfélét beszéltek Wattóról – és róla sok rosszat el lehetett mondani –, de jól értett a versenygépekhez. Az erős hajtóművek engedelmesen meglódultak, ahogy Anakin gázt adott, és másodperceken belül odahúzott Sebulba osztott Xes gépe mellé.

Egyszerre érték el a Metta-szakadékot, és egyszerre zúgtak lefelé a mélységbe.

Az ilyen függőleges helyzetnek – és ezt minden versenyző tudja – az a trükkje, hogy minél nagyobb sebességre gyorsulva lehagyjuk az ellenfelet, de csak annyira, hogy a gépet még időben vízszintesbe lehessen húzni, mielőtt orral belefúródna a lenti sziklába, így hát amikor Sebulba túl korán húzta fel a gépe orrát, Anakin egy pillanatra meghökkent. Aztán csak azt érezte, ahogy az osztott X hajtóművek lökete belevág a gondolájába. A fondorlatos dug csupán úgy tett, mintha vízszintesbe akarná húzni a gépét, de aztán szándékosan oldalra rántotta a jármű farát, hogy a kilövellő gázok a sziklafalhoz csapják Anakint és Rimkart egyaránt.

Rimkart alaposan meglepte ez az aljas húzás, ösztönösen reagálva gázt adott, és egyenesen belerobogott a hegybe. A gondola és a hajtóművek fémjének vad szökőkútja záporozott szerte, s egy hosszú, fekete csík maradt a lehorzsolt felületen.

Anakin ugyanígy járhatott volna, ha nem segítik az ösztönei. Szinte azelőtt, hogy tudatosult volna benne, mit csinál, ugyanabban a pillanatban, ahogy megérezte Sebulba hajtóműveinek lökését, felhúzta a gépét a zuhanásból, és miközben eltávolodott a hegyoldaltól, csaknem belerohant a meglepett Sebulbába, aki vadul kitért az útjából, hogy mentse magát. Ám attól, hogy Anakin hirtelen megrántotta a kormányt, megperdült, letért a pályájáról, és elvesztette uralmát a gép fölött. Visszafelé kormányzott, kiengedte a gázkarokat, megszüntette az üzemanyag-adagolást, és nézte, ahogy a talaj gyorsan közeledik, hogy nagy porfelhő közepette találkozzon vele.

Csontrepesztő erővel csapódott a talajhoz, majd a lendülettől tovább csúszott. Mindkét Steelton-kábel elnyíródott, a hatalmas turbinák kétfelé repültek, a gondola pedig először a bal oldalára fordult, aztán a jobbra, majd pedig gurulni kezdett. Anakin csak annyit tehetett, hogy megfeszítette a testét odabenn, és miközben pörgött és gördült a forró homokban, imádkozott, hogy neki ne csapódjon valami sziklanyúlványnak. A fém tiltakozón sikongatott, és por töltötte be a gondola belsejét. Valahol messze jobb felől egy hajtómű robbant fel földrengető dörrenéssel. Anakin nekivetette karját a fülkéje oldalának, így támasztva ki magát, miközben a zötykölődő gondola egyre csak gurult és gurult tovább.

Végül megállt, és vadul az oldalára zökkent. Anakin várt egy pillanatot, aztán kikapcsolta a biztonsági övét, és kimászott. A perzselő hőség máris készült rávetni magát, a vakító napfény pedig még a szemüvegén keresztül is bántotta a szemét. Fölötte a leghátsó versenyzők süvítettek bele a kékes láthatárba nyüszítő és búgó hajtóművekkel. Aztán csend lett; mély és átható csend.

Anakin körülnézett, látta a hajtóművek maradványait, felmérte a kárt és megsaccolta, mennyi munkába kerül majd, mire ismét működőképes állapotba hozza őket. Aztán végül a gondolára pillantott és elfintorodott. Watto nem lesz túl boldog.

De hát Watto ritkán az.

Anakin Skywalker leült, hátát a gondolának vetette, és megpróbált annak árnyékában fedezéket és enyhülést találni a Tatuin ikernapjának heve elől. Pár percen belül úgyis érte jön egy terepjáró, hogy felszedje. Rajta Watto, hogy alaposan megszidja. És az anyja is jön, hogy megölelje és hazavigye. Nem volt túlzottan elégedett az események alakulásával, de oly nagyon nem csüggedt el. Ő nyerte volna a versenyt, ha Sebulba tisztességesen játszik. Könnyedén nyerhetett volna.

Sóhajtott, és hátrabillentette a sisakját.

Hamarosan tucatnyi versenyt nyer majd. Talán már jövőre, amikor betölti a tízet.

A teljes e-book pdf formátumban (1,2 MB) itt található:

Star Wars I. - Baljós Árnyak

Képregény nézegető

Előjáték

1. fejezet